Az eltúlzott teafőző

Gyerekkoromban, suli után nagybátyám asztalos műhelyében dolgoztam. Volt egy öreg rádió, amiből az azóta eltávózott asztalos bácsival a Szabad Európát hallgattuk.
Mindig csavargatni kellett, mert hát zavarták az adást. A délutáni randevú, a tinédzser parti ment általában, én azomban sokszor áttekertem a román szabad európára.
 

A magyarral ugyanis az volt a bajom, hogy mindig ugyanazokat kérték. Gyöngyhajú lány, Homok a szélben, ilyenek, amik egy idő után a sok ismétléstől unalmasakká váltak. A Metronom nevű román délutáni adásban, viszont egyetlen román zenét nem kértek, de volt Black Sabbath-tól a Duran Duranon át Ozzy, Dio, Page, Plant és egy sor más. Azonban a hírekre mindig vissza kellett tekerni a magyarra, az idős asztalos ki nem hagyta volna...


Azt azonban sosem tudtam megérteni, hogyan lehetséges, hogy Dobos Ákos (remélem jól emlékszem a nevére) ül New York egyik stúdiójában, vagy Kölnben Cseke (Péter vagy László?), beszélget egy mikrofonba, én jópárezer kilóméterrel arrább, csak tekergetem a gombot, és hallom, ugyanabban a percben (még ha zavarják, akkor is).
A tévéről ne is beszéljek.
Telefon?
Mobil?
 

Internet? Még a sima írógép működését is csodáltam, de az az internet, ez még érthetetlenebb, és persze annál érdekesebb.
Vagy képzeld, állsz a benzinkútnál, beleöntesz valami folyadékot egy kis nyílásba, aztán beülsz, elfordítod a kulcsot. És elkezdesz gurulni. Oda, ahová akasz!
Tudod, mi történik aközött, hogy lecsuktad a tank födelet, és elkezdesz gurulni?
Én nem. Megmondom őszintén, nem is érdekel. De működik. Gurulok. És ez a lényeg.
Szerencsére vannak olyan emberek, akiket pont ez érdekel. És megcsinálják.
 

Mi nem kell tudjuk, hogy működik a tévé, telefon autó, internet stb. csak használjuk, mert működik. Mi másban vagyunk jók, és jól kiegészítjük egymást.
Nemrég olvastam, hogy a gőzmozdony valójában egy eltúlzott teafőző.
Valaki addig nézte a teafőzőből kiáramló gőzt, hogy mozdonyt készített.
Gondolom párszor megégette a kezét, lehet, hogy felrobbant a műhelye, de megcsinálta.
És mivel kezdődött?


Egy gondolattal.


Mennyire fontos, hogy tudjuk, mi hogy működik? Vagy elég, ha tudjuk, hogy működik, és használjuk?