Fábry sztorija jut eszembe, amikor a nyugdíjas hölgy vesz 5000Ft-ért E-on részvényt, és egész éjjel égeti a lámpákat, hogy nagyobb legyen az osztaléka...

Amíg ez az alapfelállás, a bebetonozott hozzáállás világszinten, hát...

Profit.

Kapcsolgathatom, a lámpákat, kihúzhatom a standbyos cuccokat, ha holnap egész nap ég az utcai világítás, van amikor akár az egész településen. Van, amikor napokon keresztül, persze szerelő, karbantartó autó sehol.

De hó végén kell írni valamit az önkormányzatoknak a számlára.

Hogy ki lehetne cserélni a rossz égőket éjszaka, kissebb forgalom, meg ugye látom, melyik nem ég, hát ehhez nem kell érettségi.

Gondolom ilyet nem is tanítanak az egyetemen.

Mert ugye ott a profit garancia is. Állam bácsi a más @-val veri a csalánt.

Ha nincs profit, akkor is garantál nekik x%-ot.

Jó lehet ott dolgozni, nyugdíjas állás...

Pár ötlet mit is csinálnék?

Kinek is van az utcai világítás? Autósoknak? Betörőknek, hogy lássanak? Nem folytatom. Itt fele égőt lekapcsolnám, nem egy órára.

Településünkön, és még gondolom, jópár településen a település végét jelző tábla nem a település végén van, hanem kilóméterekkel előtte.

Annó rákérdeztem miért?

Azt mondták, ha kitennék a település végére, akkor a törvények szerint odáig kellene folytatni az utcai világítást, egyebeket. Sok pénz.

Bármire kérdez rá a polgár, jön a válasz: a jogszabályok szerint.

Mi pénzbe került nekünk, a világnak, a sok béna kacsa, akik ilyen olyan törvényeket hoztak, hoznak?

50%-uk irodájában is lekapcsolnám örökre az égőket. Fele annyi is tud akár kétszer annyi baromságot is produkálni.

Pár rab cellájában is elfújnám a gyertyát, de az összes nagykövetségen is világszerte.

Készít valaki felmérést, én, a polgár, hányszor fogok ígénybe venni ilyen szolgáltatást életemben?

És az unatkozó lordok, meg az ellenzéket jó messzire elküldeni (legyen nagykövet Madagaszkáron, itthon csend lesz), presztízskiadások helyett:

Mit tudnak ezek, amit egy internet kapcsolattal ne lehetne külföldön is elintézni? Melyik században is vagyunk?

Mekkora válság kell, hogy ilyen tipúsú kérdésekhez hozzá merjenek nyúlni?

A demokrácia pénzbe kerüllel mindent el lehet intézni?

A tabukhoz nem lehet hozzányúlni, a tévé ki-be dugdosásával a konektorból-ba, próbáljuk megoldani a világválságot, energiaválságot.

Nem szemléletmódot kellene váltani?

A híradóban egy óvodában a riporter kérdezi a a kamera elé ültetett ovisokat:

Megmondod anyudnak, hogy este lekapcsolja a világítást?...

Igen, jön a válasz, és mindenki csöpög a boldogságtól.

Az az ovis előbb utóbb felnő, és meg fog kérdezni:

Anyu, ti még hisztek a mesében?