What a wonderful world

Kifogyott az összes tollam.

Bementem egy üzletbe, amúgy szeretek papír írószerek között kotorászni, szeretem a papír, egy új könyv illatát. Nézegettem milyen tollat vegyek? Olcsót, de sokat, vagy egy jobbat.

Aztán megláttam egy töltőtollat.

Nem Parker, sima. Anno a suliban csak ilyennel írhattunk, a golyóstollal gyorsan lehet állítólag, és elrontja az írást.

Akkoriban nem sok választék volt. Volt a sima, amivel, mint egy fecskendővel, felszívtuk a tintát a tintás üvegből. És volt a "profi", amit lehetett csavarni, úgy szívta fel a tintát. Ha jól emlékszem, ennyi volt a választék.

Egyszer majdnem cserbenhagyott a tollam

Egy felvételinél pont.

 

Nekünk 11. osztályba is kellett felvételizni. Az aktuális suliban 10. után megszünt az elektrotechnika szak (amit ha elvégez az ember, villanyszerelő, ilyesmi lett volna).

Választhattunk, vagy maradunk a mechanikán (esztergályos), vagy átmegyünk a másik, erősebb suliba tovább tanúlni az elektrót.

Én persze egyiket sem akartam, pénzt akartam keresni, de a tanárok, na meg otthon azt mondták szó sem lehet, hát elmentem beíratkozni.

A suli előtt találkoztam az egyik lány osztálytársammal. Matekból ő volt a második legjobb az osztályban, és én 9-10.-ben nemhogy róla másoltam a házi feladatokat, hanem csak odaadtam a füzetet, és ő lemásolta nekem. A fizikát például, más másolta.

A suliban ismertem majd mindenkit, hiszen ott jártam az 1-8-at, jópár tanár gyereke velem járt, tudtam, mi hol van, így gyorsan beíratkoztunk.

Amint ott tébláboltunk, tablókat nézegettünk a folyósón, birizgálni kezdte a csőrömet, hogy míg az elektrón kétszer annyian íratkoztak be, mint ahány hely volt, addig a matek-fizikán csak kettővel voltak a létszám fölött.

A suli előtt mondom matekzseni osztálytársnőmnek: íratkozzunk át.

Hűlye vagy?- volt a válasz.

Mennyivel jobban hangzik, hogy a matek fizikára nem jutottam be, mintha azt mondanám: kiestem az elektróról- próbáltam érvelni.

Leültünk egy padra, kértem 5 perc gondolkodási időt.

Letelt, és nem lettem okosabb. Nem volt más választásom, mint felírni egy papírra, hogy igen, egy másikra, hogy nem, összehajtogatni, összekeverni, feldobni, majd becsukott szemmel választani egyet.

Az igent választottam. Mivel a lányt nem sikerült meggyőzzem, hát egyedül mentm vissza, és kértem meg az íróasztalnál ülő történelem tanárnőt, akinek a fiával jártunk előtte egy osztályba, hogy tegyen át a matek-fizikára. Picit morgolódott, mert ugye a sorszámokat ki kellett javítgassa, de átírt.

Volt 6 nap a felvételiig, és 6 könyv. 9-10.-es algebre, 9-10.-es mértan, 9-10.-es fizika.

Bezárkóztam, és napi egy könyvet átnéztem, már amennyire lehetett.

Aztán irány a felvételi. Csak a személyi igazolványt, és írószert lehetett vinni, zsebek üresen.

Kiosztották a feladatlapokat, megmondták, aki forgolódik, hozzászól máshoz, azt kizárják. Ott ültem a sötétkék egyenruhámban, világoskék indemben, piros nyakkendőmben, akkoriban a fiuknak mind ilyen volt.

Veszíteni valóm nem volt, legalább is akkor úgy gondoltam, csak az járt a fejemben, hogy tényleg szépen hangzik: kiestem a matek-fizikáról. Főleg a csajok előtt. Olyan komolyabb...

És elő a tollat. A világoskék ingemen egy nagy sötétkék paca. A reggel feltöltött toll jó része kifolyt a belső zsebembe.

Hát kivert a víz. Forgolódni nem mertem, én hülye, csak ezt az egy írószert vittem, megnéztem, alig maradt valami a tollban.

Életemben olyan pici betükkel nem írtam, a sárga irígység öntött el látva, hogy a többiek oldalakat számolnak a piszkozat lapokon, én meg csak azt mertem ott számolni, amit fejben tényleg nem tudtam. Egy normál méretű füzetlap egy oldalának kb. negyeden volt apróbetüs számítás.

És be tudtam fejezni anélkül, hogy kifogyott volna a tinta. Hú...

(Ja, és 26 helyre 19.-nek sikerült a felvételi, úgy hogy két évig oldhattam a matek és fizika feladatokat ezerrel. Igaz, csajozásnál azért számított, amikor rákérdeztek: Hová jársz?...)

 

Hát nem golyóstollat vettem. Alig vártam, hogy kipróbálhassam.

Nincs rohanás, szépen serceg, ahogy kell, nem ereszt. Jó írni vele.

Ezzel írom át az iparostitkok szövegét "Itt van az ősz, itt van újra" szlogennel, vagy valami hasonlóval, készítek egy kamikaze reklámot, ez is hamarosan, és a szeptembertől év végéig lévő időt mihamarabb feltöltöm melóval. Így jobban fogok tudni figyelni egyéb szabadidős tevékenységeimre.

Ezzel a töltőtollal fogom megírni, hogyan X-szereztem meg bevételemet idén, persze úgy, hogy előtte két évet készültem, még amikor mindenki happy volt, és azt hitték mindig ilyen csodás világ lesz, sorozat sorozat hátán, ha kell egy plazma a vb-re, csak egy telefon és házhoz hozzák talicskával a lóvét.

Hogyan kell akkor felkészülni a jövőre, amikor látszólag minden OK, figyelve arra, hogy a csúcson mindenkinek van hely, de azért annyi nincs, hogy leülj.

Ha gondolod, követhetsz, ha jobbat tudsz, én követlek, a lényeg, hogy mozgásban legyünk. (na nem a lendületbenre gondoltam...)

Én hoztam egy döntést, mit akarok?

Aztán elkezdtem megfizetni az árát.

Ha azt hiszed, bármelyik rész kihagyható, próbáld ki. X idő és ugyanott leszel, jó esetben.

A történelem ismétli önmagát, kivéve, ha Te alakítod.(nem lenyúlni, most találtam ki)