A történet ott kezdődött, amikor bármit megtettünk volna, hogy kibekkeljük, elintézzük(a többi szabadon választott), hogy ne kelljen bevonulni, vagy ahogy már ez is történelem, de még régebben: berokulni...

Ha már nem sikerült a csel, bevonultunk, túléltük.

Érdekes módon, ahogy időben egyre távólodunk, csak a "szép" dolgok maradtak meg, nincs olyan kanbuli, ahol egy idő után nem jön elő e téma, és a rátromfolás, azaz: az semmi, de én, mi...

És a történet egyre színesebb lesz, belekerülnek olyan elemek is, amik nem velünk történtek meg, de akár meg is történhettek volna, vagy mással történtek, de úgy adjuk elő, mintha velünk esett volna meg.

Míg régen a házasságot is ettől tették függővé (majd, ha leszereltél, katonaság után...), sőt, ha valaki nem volt katona, az nem jót jelentett, mert ugye valami baja kellett legyen, ez még azelőtt volt, hogy divat lett a felmentés. Egy lányos apa megkérdezte bizonyára: Ej, milyen férfi vagy, ha még katona sem voltál? (Értsd: elég erős vagy-e, hogy megfelelő szinten eltartsd a lányom, majd a családot?)

És az aggodalma jogos volt (lányos apaként már én is tudom).

Persze, ez "akkor volt", ma egészen más szelek fújnak.

Most nem rabolnak el éveket a férfi életéből (ez a végelszámolásnál lesz fontos...).

Úgy is mondhatnánk, a férfiak egy-másfél évvel többet élnek.

Egy idő után a sztorik is kiesnek a néphagyományból, maradnak a népmesék.

Míg teljesen elfeledném, összeszedem a sztorikat, de lesz körítés is.

Vaciláltam a címen is, a székely baka Bukarestben, vagy 19 évesen letudva is felmerült, de majd kikerekedik.

Székely vicc:

Az angol, a francia és a székely versenyeznek, melyik a nehezebb nyelv.

-Az angol- hát, az angol, ugyanis úgy írjuk, hogy Shakespeare, és úgy olvassuk, hogy Sekspír.

-A francia- az semmi, mi úgy írjuk, hogy Voltaire, és olvassuk: Volter.

-A székely- az semmi, mi úgy írjuk: Gara, és olvassuk: állomás.