A sztorit nem én találtam ki, olvastam. Ha javasolhatom, olvasd el az egész könyvet, bármelyik könyves boltban beszerezheted. A könyv írója H. Dale Burke, a könyv címe:
Hogyan éljünk vezetőként teljes életet? A kevesebb több vezetéselmélet. Az író egy egyházi vezető, és arról ír, hogyan találhatjuk meg az összhangot a munkánk, család, szabadidő között úgy, hogy egyik se menjen a másik róvására. És ezt alkalmazni lehet a mindennapi életben, vállalkozásban, vagy akár egy háztartás vezetésénél egyaránt.

Ajánlom mindenkinek, aki már megpróbálta a még többet dolgozom „szisztémát”, és arra a következtetésre jutott, hogy nem éri meg az áldozat, és inkább megpróbálná a kevesebb több elméletet.

Nézzük a sztorit, persze nem fogom szó szerint idemásolni, csak a lényeget.

Menjünk vissza az időben, az amerikai telepesek korába. Bizonyára neked is vannak emlékeid gyerekkorod indián regényeiből, és van valamilyen elképzelt, kialakult képed arról az időszakról.
Nos az akkori telepesek, úttörők, pionírok, nevezzük bárhogy, összegyűltek a Chicagóhoz vagy St. Louishoz hasonló városokban, azzal a közös elképzeléssel, hogy nekivágnak az akkoriban megnyílt nyugati határvidéknek, hogy elérjék a Csendes óceán kék habjait. Hogy eljussanak és letelepedjenek azon a csodálatos, akkor még ismeretlen vidéken, amit Kaliforniának hívnak.

Felpakolták családjaikat, minden vagyonukat szekerekre, és elindultak közösen az akkoriban igen hosszú és veszélyes úton. Vállalva minden veszélyt a szép, új élet reményében. Kezdetben, át a prérin még jól boldogultak, később egyre nehezebb lett az út. Küzdeni kellett az életben maradásért. Aztán, ahogy közelebb kerültek a mai Colorado Springs és Denver környékére, a nyugati látóhatár hegyei, csúcsai egyre nagyobbra és nagyobbra nőttek.

És egyszer csak ott álltak a Sziklás hegység előtt, ami tömör falként meredezett köztük és álmaik között. Néhány csúcson még hó is fehérlett.
Este a tábortűz körül néhányukban kétségek merültek fel.
Ezen a tájon akarjuk keresztülcipelni a szekeret, a családunkat, a gyerekeinket, minden vagyonunkat? Megéri ezt Kalifornia?



Mások körbepillantottak a sziklás hegység keleti lejtőin, és morfondíroztak.

„Hiszen ez elég szép hely. Egész évben van elég ivóvíz, rengeteg a vad. A vidék kellemes és lapos. Könnyű lenne rá házat építeni. Miért ne állnánk meg és telepednénk le itt?
Miért akarna bárki is átkelni a hegyeken? Már így is milyen messze eljöttünk. Egyébként is, nem elég jó ez a hely? Nekem bizony elég jó!”

„Elég jó ez nekünk, állapodjunk meg!”


Ez a Colorado szindróma. Amikor az életünkben, vállalkozásunkban, családunkban nehézséggel, nehézségekkel találjuk szembe magunkat, egy idő után hajlunk arra, nagy a kísértés, hogy kevesebbel is beérjük, feladjuk álmainkat. Engedünk a ránk nehezedő nyomásnak, és azt mondjuk: ez is elég jó.
Rád bízom, képzeld el, mit jelent ez a családodban, vállalkozásodban, életedben.

Hogyan gyűrhetjük le a Colorado szindrómát?

Ha világos, vonzó képet festünk a jövőről.

Amikor a telepesek azt mondták: „ez elég jó”, egy vezetőre lett volna szükségük, aki másképp válaszol.
„Valóban egész jónak tűnik, de várjatok csak, amíg Kaliforniába érünk! Remek a földje, az óceán a hegyeket éri, s a föld hihetetlenül olcsó! S végül a hátsó udvarunkban lesz Hollywood, Disneyland, Malibu Beach, csakúgy mint Big Bear és Mount Baldy síparadicsomai! Délelőtt szörfözhetünk, délután pedig síelhetünk a hegyoldalban.
Ezt nem tehetjük meg Coloradóban. S egy napon annyit ér majd a tanyánk, hogy az árából akár saját várost vehetünk Coloradóban!”

Na jó! Az író bevallja, hogy picit elragadtatta magát, kaliforniai lévén. Az akkori vezető nem láthatta előre mindezt ennyire részletesen
De, ha az utazókat emlékeztetik rá, milyen előnyei vannak, ha folytatják az utat, új motivációs erőt kapnak.

Tarts velem, tudok egy utat, ami átvisz a túloldalra, ahol megvalósulhatnak álmaid!
Elmondom mennyibe kerül, és miért éri meg!
Mi lesz a hasznod, ha megteszed az utat?
Aztán dönthetsz! Kimozdulunk a garázsból, ahol jól elvagyunk, vagy elég jó az ami van?

balazsisandor