Kolbászhúsra fektetve.

 Ennyit megérdemel. Meg nem ég oda az alja...

A recept annyira titkos, hogy én sem tudom, most alakul, ha nemcsak én fogok enni belőle, akkor én leszek a Stahl Sanka, és könyvet adok ki.

Ez csak vicc, a sütés az véresen komoly.

Alig lehet beszerezni az alapanyagot. Gyerekkoromban mindig vettünk vagy egész, vagy fél bárányt pásztoroktól, tulajdonosoktól (nem ausztrált), így enélkül nem volt ünnep.

Most meg van comb, lapocka és kész.

Hogyan töltsem meg? Igaz, azt sem tudom, melyik részét szokták, és mivel.

Ez egy vadiúj sült lesz.

És a szertartás. Este fonott kosárba szépen berakni sonkát, kolbászt, sült bárányt, otthon sütött kenyeret, vagyis Kókonyát, amit csak ilyenkor sütöttek, na persze pálinka. Kis fenyőág díszítésnek.

És a vita a gyerekek között, hogy reggel ki keljen korán.

A katolikus templomban 7-től volt mise, ami után megszentelték a kosarakba vitt ennivalót, de mi "csaltunk", ugyanis a református templomban 6 kor kezdődött a mise, így 8-ra otthon voltunk a reggelivel, igaz, korábban kellett kelni.

Na, ezt nem szerettük mi gyerekek, de ha már felébredtünk, akkor már minden jó volt.

Az ajándékokról nem is beszélve.

Lassan 20 éve nem szentelték meg a húsvéti reggelimet.

Sebaj, legközelebb hazamegyek, és már én ébresztem a gyerekeket. Ha le nem ráznak, hogy menj egyedül, ha nagyon akarsz...

Tényleg, van pár dolog, ami 20 éve nem úgy van, ahogy szeretném, de ez legyen egy másik bejegyzés.

Megnézem a sütőt, már folyik a nyálam, mint a Pavlov- kutyáknak.